A fémhengerlés alapvető fizikai elve az, hogy hajlítóerőt alkalmazunk, amely a lemez vastagsága mentén plasztikus deformációt idéz elő; a szükséges tonnás erő közvetlenül arányos a lemez vastagságával, szélességével és az anyag folyáshatárával. A hengerlőerő becsülhető a következő képlettel: F = C × σs × W × t² / D, ahol F a szükséges hengerlőerő, C egy együttható (négyhengeres gépek esetében általában 1,2–1,5), σs az anyag folyáshatára MPa-ban, W a lemez szélessége mm-ben, t a lemez vastagsága mm-ben, D pedig a minimális hengerlési átmérő mm-ben. Ebből a képletből több kulcsfontosságú összefüggés is levezethető: a hengerlőerő a vastagság négyzetével nő, tehát a vastagság a kapacitás meghatározásában domináns tényező; a hengerlőerő arányos a folyáshatárral, így erősebb anyagok esetében csökken az effektív kapacitás; a hengerlőerő arányos a lemez szélességével, tehát szélesebb lemezek nagyobb erőt igényelnek; valamint a hengerlőerő fordítottan arányos a minimális hengerlési átmérővel, tehát kisebb átmérők hengerlése nehezebb. Például egy lágyacél lemez (245 MPa folyáshatár) 20 mm vastagsággal, 2000 mm szélességgel és 1000 mm célátmérővel egy meghatározott hengerlőerőt igényel, amelyet a gépnek biztosítania kell. Rozsdamentes acél esetében, amelynek folyáshatára körülbelül 520–700 MPa, a kapacitást a lágyacélhoz képest 30–50%-kal csökkenteni kell. Nagy szilárdságú acél esetében, amelynek folyáshatára 700 MPa feletti, a kapacitást 50–70%-kal kell csökkenteni. A gép névleges kapacitása általában lágyacélra (245 MPa) és legalább a lemez vastagságának 20-szorosával megegyező hengerlési átmérőre van megadva. Az előhajlítási kapacitás négyhengeres gépeknél általában a hengerlési kapacitás 70–80%-a. Ezek anyagspecifikus képességek megértése segíti a gyártókat abban, hogy olyan berendezést válasszanak, amely megbízhatóan kielégíti termelési igényeiket. Lépjen kapcsolatba műszaki szakértőinkkel a szükséges hengerlési kapacitás kiszámításához az Ön konkrét anyag- és méretmeghatározásai alapján.